Hugo M. Enomiya-Lassalle: Zen. Út a megvilágosodáshoz – az Editio M Kiadó gondozásában

Hugo M. Enomiya-Lassalle: Zen. Út a megvilágosodáshoz.
(Bevezető és útmutatás)

Zen. Út a megvilágosodáshoz.
Hugo M. Enomiya-Lassalle: Zen. Út a megvilágosodáshoz.

Eredeti cím: Zen – Weg zur Erleuchtung
Herder & Co., Freiburg im Breisgau, 1995
Magyar kiadás: EDITIO M Kiadó, Szentendre, 1995
Fordította: Marghescu Sándor
ISBN 963 85878 5 7

A szerző előszava:

Már évek óta foglalkozom Japánban a zennel. Eredetileg a zen meditációs módszer által nem annyira saját vallásos életemet akartam gazdagítani, mint inkább a japán népet próbáltam jobban megérteni, hogy ezáltal alkalmazkodni tudjak nemzeti sajátosságaihoz. Mennél többet foglalkoztam a kérdéssel, annál világosabbá vált előttem, hogy régebben, mielőtt Japán az utolsó évszázadban teljesen megnyílt volna a Nyugat felé, a zen erősen hatott a japán gondolkodásmódra.

De mivel a zent csupán elméleti úton nem lehet megérteni, részt vettem zen kolostorokban rendezett gyakorlatokon és egyedül is meditáltam. Így a zen saját vallásos életemben is nagy segítségül szolgált. Minél többet foglalkoztam vele, annál jobban meggyőződtem arról, hogy a zen – ha helyesen gyakorolják – minden embernek, bármilyen vallású is, vallásos élete számára nagyon hasznos lehet. Tapasztalataimat és élményeimet azért hozom nyilvánosságra, hogy mások számára is megnyissam az utat ehhez a módszerhez, és hogy megmutassam, miképpen juthatunk a modern élet minden nyugtalansága ellenére is mély benső nyugalomhoz. Remélem, hogy így szerényen hozzájárulok a Kelet mélyebb megértéséhez is.

E könyv kéziratának befejezése óta (1958) a kereszténység sok kérdésben szemlátomást megváltoztatta álláspontját és ez a folyamat még most is tart. A katolicizmuson belül főleg a 2. vatikáni zsinat mutatott új utakat. Többek között széles kapu tárult fel a nem keresztény vallások felé, aminek nagy jelentősége van e könyvecske szempontjából is. Az új kiadásban megkíséreltem ezt a tényt figyelembe venni, amennyiben ez a könyv kereteinek szétfeszítése nélkül lehetséges volt.

Részlet a könyvből:

Megvilágosodás

Bejelentkeztem tehát zen gyakorlatokra a Hossindzsiba, egy zen kolostorba, a Japán tenger partján. A hét teljes napig tartó gyakorlaton laikusok és szerzetesek is részt vettek. Reggel három órakor keltünk, és a programnak este kilenckor volt vége. A fennmaradó idő szolgált az éjszakai pihenésre, hacsak nem használtuk fel ezekből az órákból is néhányat önkéntes zazenre, kint a kertben.

Az első fok

Mit is jelent tulajdonképpen a zazen? A zazen zen ülést jelent. Ez a zen meditáció, amely három fokon át vezethet a megvilágosodáshoz. A megvilágosodást japánul szatorinak, azaz megértésnek, vagy kensónak, lényeglátásnak nevezik. Ha megkísérelnénk a szatorit vagy a kensót, tehát a megvilágosodást meghatározni, legfeljebb különböző értelmezéseket adhatnánk. A meghatározás ugyanis azt jelentené, hogy a megvilágosodást ismert, közkeletű fogalmakkal le tudjuk írni. A megvilágosodás azonban lényegét tekintve belső kapcsolat, amely szavakkal vagy fogalmakkal nem fejezhető ki egyértelműen. Ezért meg sem próbálok pontos meghatározást adni, csupán egyszerűen leírom a zen meditációt. Reggel három órakor ébresztettek bennünket. Rövid reggeli imával kezdődött a nap, majd szabadon végzett gyakorlatok következtek. Ezután a zazen terembe mentünk. E terem 12 méter hosszú és 6 méter széles. A padlót a falak mentén 2 méter szélességben kb. 60 centiméter magasra megemelték. Csak a bejáratokat hagyták szabadon. A megemelt részekre szalmaszőnyegek, tatamikat terítettek, ahogyan az a japán szobákban szokás. A padlót sima cement borította, amin zajtalanul lehetett járni. A teremben mindig félhomály uralkodott, amit napközben a japán papírablakok biztosítottak, este pedig tompított villanyégők.

A teremben mindenkinek megvolt a maga helye. A fal felé fordulva egy kerek, 6-8 cm magas párnán ültünk a szalmaszőnyegen. Lábunk nem a párnára, hanem a szalmaszőnyegre támaszkodott. Mivel a párna elé egy takarót terítettünk és lábunkat arra helyeztük, bokánk és térdünk puhább felületre került. Lábunkat úgy kereszteztük, hogy a jobb lábat a bal combra és a bal lábat a jobb combra helyeztük. Akinek ez nem ment, az a jobb lábát a bal combjára, a bal lábát pedig a szalmaszőnyegre vagy a takaróra helyezte. Ez a tartás kezdők számára nagyon nehéz és fájdalmas. Még többéves gyakorlat után is fájnak az izületek, ha a meditáció napokig tart. – Így ültünk keresztbe tett lábbal és szálegyenesen, függőleges felsőtesttel. Fejünket szintén felemelve tartottuk, és állunkat úgy irányítottuk, hogy orrunk hegye függőlegesen, a köldökünkkel egyvonalban állt. Szemünket nyitva tartottuk, és körülbelül egy méter távolságba a szalmaszőnyegre vagy a falra néztünk, attól függően, hogy valaki a fal felé fordult, vagy közvetlenül a fal előtt ült.

A meditáció elkezdődött. Többször mély lélegzetet vettünk, egy ideig visszatartottuk a levegőt, majd lassan kieresztettük. Ezután felsőtestünket néhányszor jobbra-balra hajlítgattuk, végül nyugvó helyzetbe visszatértünk. ezt követően a meditáció végéig többé már nem volt szabad mozognunk. Ez a testtartás lényeges a megvilágosodásra vezető úton.

A meditáció rendszerint 4o percig tartott. Utána felálltunk és lassú lépésben háromszor körüljártuk a zazen termet. Kezünket mellünkön összekulcsolva tartottuk. Van kolostorok, ahol olyan lassan járnak a zazen teremben, hogy a mozgást alig lehet észrevenni. De járás közben is mindenképpen meg kell őrizni a zazen benső magatartását. A körbejárással ugyanis nem szakítjuk félbe a zazent, csupán más formában folytatjuk.

Ezután körülbelül tíz perc szünet következett, de ekkor is a terem közelében maradtunk, és szigorúan megőriztük a csendet. Az egyik szomszédom a faltól kissé poros lett, de én nem porolhattam le. Ugyanis egyszerűen semmivel és senkivel nem szabad törődni. A szünet után kezdődött az újabb ülés. És ez így ment végig, egész nap. Az étkezésekre és a pihenésre egyébként bőségesen hagytak időt. Természetesen a zazen teremben étkeztünk, éspedig ugyanolyan tartásban, mint ahogy meditáltunk. Gyakorlatilag tehát az egész napot zazennel töltöttük.

Nos, milyen szellemi magatartást követel a zazen? Sokkal nehezebbet, mint a puszta testi tartás, mert a gondolkodást kell leállítani, de eközben az ember mégsem bambulhat el. A kezdő számára ez értelmetlennek és lehetetlennek tűnik. – Hogyan lehet valaki éber állapotban anélkül, hogy ne gondolna valamire? Mivel ezt nehéz azonnal elérni, az ember különféle módokon segíthet magán. Számolhatja például a légzését egytől tízig, majd kezdheti elölről. Összpontosíthatja a figyelmét egy úgynevezett koanra. Ez általában olyan rövid történet valamely híres mester életéből, amely paradox formában mély bölcsességet fejez ki. Ha az ember elolvas vagy meghallgat egy koant, értelmetlennek tűnik számára. A koan rejtvény, amelynek logikus gondolkodással nincs megoldása. Itt a gondolkodást meghaladó intuícióra van szükség. Mennél tovább gondolkodik az ember rajta, annál inkább megoldhatatlanná válik a rejtvény. Képletesen az egyik mester ezt így fejezte ki: addig kell a koant újra meg újra rágni, míg a rágó fogak maguktól kihullnak. Ismerünk egy koangyűjteményt, amelynek jellemző módon A kapu nélküli átjáró címet adták. De elég ha az ember egyetlen koant megold. Ha ugyanis egyet megfejtett, mindegyiket megfejtette. Pontosabban szólva: az ember elérte célját, és a koanok feleslegessé váltak.

Példaként hadd mondjam el az említett gyűjteményből az első koant. Így hangzik: egyszer egy szerzetes megkérdezte Csao-csút (Kína, 778-897), hogy vajon a kiskutyában is benne van-e a buddhatermészet vagy nincs. Csao-csu így válaszolt: “Vu”, azaz “semmi”. Ez a koan. Van-e a kutyának buddhatermészete, vagy nincs? A rejtvény megoldatlan maradt, és ennek ellenére mégis megoldódott a “semmi”-válasszal.

(Hugo M. Enomiya-Lassalle: Zen – Út a megvilágosodáshoz)

A könyv megrendeléséhez elérhetőségeinket ide kattintva érheti el.

Editio M
Editio M Kiadó

Az Editio M Kiadó további kiadványai:

Hamvas Béla: A bor filozófiája

Hamvas Béla: A bor filozófiája – hangoskönyv, Rátóti Zoltán előadásában

Hamvas Béla: Karnevál

Hamvas Béla: Fák (német, angol és olasz nyelven is)

Kemény Katalin: Sztélé Nagyanyámnak

Janwillem van de Wetering: Az üres tükör

Willigis Jäger: Hullámaiban a tenger

Hamvas Béla: Eksztázis (Mérték-füzet, Medio Kiadó)

Rudolf Kassner: A három birodalom (Mérték-füzet, Medio Kiadó)

Hamvas Béla: A száz könyv (Mérték-füzet, Medio Kiadó)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s