Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Ars et Vita’ Category

Thiel Katalin előadása a Kismartoni  Európa Házban tartandó nemzetközi konferencia keretében:
A politika lényege – politikaellenesség Hamvas Béla életében és munkásságában címmel

2015 május 19-én, kedden 15:45

ÜBER-LEBEN MIT / OHNE POLITIK

Internationale Tagung des Europahauses Burgenland von 18-19 . Mai 2015

Thiel Katalin: 

Das Wesen von Politik /
Antipolitik im Leben und Werk von Béla Hamvas
Europahaus in Eisesnstadt

2015 Mai, Dienstag, 15:45

Read Full Post »

Az Ars & Vita Alapítvány a Hamvas Collegium keretében több éves tevékenységet folytat az életmű ápolása és Hamvas Béla szellemiségének terjesztése érdekében.

Az Alapítvány ezúttal Hamvas olvasókör létrehozását kezdeményezi.

Célul tűztük ki, hogy Hamvas Béla életművét közvetlenül a szövegek alapján olvasóköri formában dolgozzuk fel. Egy alkalommal egy esszé közös elolvasására, megbeszélésére, értelmezésére kerül sor a konkrét helyzet és szövegösszefüggések alapján. A szövegeknek a hamvasi szándék szerinti autentikus értelmezéséhez a segítséget, az olvasókört vezető – dr. Danyi Zoltán és dr. Thiel Katalin – személye garantálja.

Dr. Danyi Zoltánról és munkásságáról figyelmükbe ajánljuk a http://danyi.on.neobee.net/ honlapon található anyagokat. Ezen kívül felhívjuk szíves figyelmüket Danyi Zoltánnak a 2008 év végén az Irodalmi Jelen Kiadónál publikált „Kivezetés a szövegből” című értekezésére, amelyben a szerző Hamvas Béla regényeit és ezek összefüggéseit elemzi. Megemlítjük, hogy Danyi Zoltán Dúl Antal segítőjeként, vele együttműködve az életmű feldolgozásában is részt vesz.

Dr. Thiel Katalin, az Eszterházy Károly Főiskola tanára, oktatásfejlesztési rektorhelyettes, aki PhD fokozatát (1999.): Hamvas Béla bölcselete Kierkegaard és Nietzsche tükrében című dolgozattal szerezte meg és kutatási témája a XIX. és XX. századi életfilozófiák és egziszentcia-filozófiák, valamint Hamvas Béla életműve. Az Ars & Vita Alapítvány és a Hamvas Collegium rendszeres előadója.

Az olvasókör keretében a tematikát megalapozó esszé forrásaként mindig a MEDIO Kiadó életműsorozatában elfoglalt helyet jelöljük. Javasoljuk az adott esszé közös megbeszélés előtti elolvasását/újraolvasását.

 

Az olvasókör az Ars & Vita Alapítvány 1056 Budapest, Váci utca 40. I/7. (23-as csengő.) alatt működik.

A részvétel díja alkalmanként 1000Ft/fő.

A Hamvas olvasókört ajánljuk mindazoknak, akik mélyebben érdeklődnek, vagy már elkötelezettek a Hamvas életmű iránt és gondolataikat a konkrét szövegek értelmezésén keresztül szívesen megosztanák, megvitatnák autentikus körben. Az olvasókör műfaja korlátozott részt vételre nyújt lehetőséget, működése a kölcsönös türelem és bizalom alapján álló kreatív együttműködést feltételez. Ez egyúttal szervezési, finanszírozási kérdéseket is felvet. Ezért azok jelentkezésére számítunk elsősorban, akik a fenti időpontok mindegyikén való részvételre vállalkoznak.

Jelentkezési határidő: 2009. február 24. a jelentkezés sorrendjében.

További felvilágosítás és jelentkezés:

Baka Györgyi –  gyorgyi_baka@hotmail.com
Szígyártó Gyöngyi szigyartogyongyi@t-email.hu

Read Full Post »

A teisho* elmarad

Kérődzők vagytok mindahányan!” (Hekigan 11)

Willigis Jager és Klaus Klappethek

Willigis Jager első magyarországi látogatásakor, Klaus Klappethekkel

Obaku mester a köréje gyűlt szerzeteseket tanította, és így szólt hozzájuk: „Kérődzők vagytok mindahányan! Ha így haladtok tovább az úton, mikor mondhatjátok el végre magatokról: ‚Most megtapasztaltam?’ Hát nem tudjátok, hogy a T’ang dinasztia egész birodalmában nincs egyetlen zenmester sem?” –

Ekkor előlépett egy szerzetes, és így szólt: „Akkor mit gondolsz azokról, akik sokhelyütt szerzetesi közösségeket vezetnek, és követőiket tanítják?” –

Obaku így felelt: „Én nem azt mondtam, hogy nincs zen, hanem hogy a zennek nincsen mestere.”

Abban az időben sok híres zenmester élt Kínában, olyanok, mint Nansen, Joshu és mások. Obaku azonban azt mondta, az egész birodalomban nincs egyetlen zenmester sem.

Talán vannak köztetek olyanok, akik most szívesen nekem szegeznék a kérdést: „És veled tulajdonképpen mi a helyzet?”

Én sem azt mondom, hogy nincs zen, hanem hogy a zennek nincsen mestere. A zen nem olyan dolog, amit meg lehet tanítani vagy tanulni. Lehetetlen elvárnotok, hogy valaki ’megtanítson’ benneteket a zenre. Az ember rálép az útra, amely nem-út, hogy megérkezzen oda, ahol mindig is volt. A zent magadnak kell ‚megkóstolnod’. Nem fogod megtalálni sem az írásokban, sem a szavakban. Ez az oka annak, hogy a zennek nem lehetnek mesterei.

A zenmesterek csak abban tudnak segíteni, hogy eljuss az egyéni megtapasztaláshoz, hogy megízleld, valójában MI EZ. A zenmester olyan, mint egy hegyi vezető. Ismeri az utat, a veszélyes pontokat, amelyeken megrekedhet az ember, a szükséges fogásokat, hogy ne zuhanjon le – de másznia mindenkinek magának kell.

„Kérődzők vagytok mindahányan!” A zent a könyvekben és a teishoban keresitek. Nem fogjátok megtalálni. Amit el lehet mondani, és le lehet írni a zenről, ezerszer elmondták és leírták már. Nem szükséges bármit is hozzátenni, így a teisho ma elmarad.

* teisho = rövidebb terjedelmű, főleg a meditáció technikájára vonatkozó kiselőadás egyes meditációs ülések között. Általában a csoport szellemi vezetője tartja.

Willigis Jager

Willigis Jager

Read Full Post »

Filmvetítés a fotókiállítás keretében december 19-én, pénteken, 17 órakor

az Ars et Vita Alapítvány székhelyén:

Az élet vendége –Csoma-legendárium

Csomafilm

Csomafilm

Erős vára a rejtőzködő bölcsnek e világ:

Hátul jégárfüggöny, aláhulló selyemkárpit,

Előttem csudás liget, álom-erdő, burjánzó.

Lent, a széles-nagy mezők: áradó tengerpázsit.

Milarepa

Vetítés után: beszélgetés az alkotókkal:
Szemző Tiborral, Szaladják Taikyo Istvánnal és Sári Lászlóval

A legkíváncsibb magyar, Kőrösi Csoma Sándor valamikor a 19. század elején elindult Ázsiába, a maradék magyarok nyomában. Vajon mi történt vele a mérhetetlen úton? Akármi is, a százféle kaland, seregnyi élmény az időben mind elenyészett. Egy tudós-művész-vándorcsapat e különös út és kalandos lélek történéseit most a maga eszközeivel fölidézte: Szemző Tibor végigjárta, Szaladják „Taikyo” István lefényképezte, Roskó Gábor lerajzolta, Törőcsik Mari pedig elmeséli, ahogyan a székely legendákban, valamint Sári László tibetológus fantáziájában Csoma hőstettei megelevenedtek. A film Kőrösi Csoma Sándor személyiségét olvasmányai, tibeti élményei alapján igyekszik megismerni és megérteni. A film egyik szála a népi képzelet meséit idézi Csomáról. Ezek a legendák ma is gyűjthetők Erdélyben, mindegyikük népmesei hősként ábrázolja Kőrösi Csomát. A másik szál tibeti olvasmányok, a hozzájuk kapcsolódó gondolatok felidézése eredeti tibeti szövegek alapján. A szöveg különféle nyelveken, különböző szereplőktől hallható. A felvételek Észak-India, Nyugat-Tibet olyan helyszínein készültek, ahol Kőrösi Csoma megfordult, többek között a himalájai Kanam faluban, ahol tibeti-angol szótárát és a buddhizmusról készített dolgozatait írta. A Csoma-legendárium zenéjének kottaanyagát a zeneszerző részben a Tibeti halottaskönyv eredeti fanyomatainak felhasználásával készítette. A film mesélője Törőcsik Mari és Susannah York. A 79 perc időtartamú Az élet vendége – Csoma-legendárium a 37. Magyar filmszemlén megkapta a rendezői látvány díját, az Arany Mikrofon-díjat és a legjobb zene díját.

csomafilm.hu

Hozzájárulás: 800,– Ft nyugdíjasoknak, diákoknak 600,– Ft

Read Full Post »

2008. december 12. péntek 17 órakor, a Hamvas Béla Collegiumban:

Áldozathozatal… – vallásos tartalmak az orosz filmművészetben

Áldozathozatal

Áldozathozatal

Előadó: Dr. Hankovszky Béla főiskolai docens,

A Katechón főszerkesztője, tábori lelkész

Előadás után: ortodox egyházi kamarakórus hangversenye, Dr. Stefánovits Dömötör szervezésében.

Az előadássorozat összeállítója: Baka Györgyi

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Marghescu Mária és Baka Györgyi

Ars et Vita Alapítvány·

1056 Budapest, váci utca. 40. I/7.

Telefon: 0036-1-33-77-353

Read Full Post »

Szeretettel meghívjuk Önt és barátait a
Himalájakék, Tibetvörös
Körösi Csoma Sándor nyomában
című fotókiállításra.

https://i1.wp.com/sutozsolt.egologo.transindex.ro/wp-content/meghivo_himalajakek_tibetvoros_suto_zsolt_2008_decemberlead.jpg

A kiállítást megnyitja Eifert János fotóművész és Szaladják Taikyo István, 2008. december 7-én, vasárnap 11 órakor.

A megnyitó rendezvényt Halmai László Hangkapu Tibetre című gongmeditációja zárja.

A fénykép egy pillanatba sűrített metszet a látható világból. Művészetté akkor válik, ha valamit megsejtet a láthatón túli valóságból.” (M.H.M.)

A kiállítás megtekinthető: 2008. december 7. és 21. között, keddenként 16-18, szerdánként 9-12 óráig. (Előzetes egyeztetés alapján más időpontban is, kérjük hívja a 337-7353 vagy a 30 202-0842 számot.)

Helyszín: TO HI GAN ZendoArs et Vita Alapítvány
1056 Budapest Váci u. 40. I/7.

A kiállítás kurátora: Marghescuné Hunor Mária
A kiállítás támogatója az Ars et Vita Alapítvány
A képek létrejöttéért külön köszönet a kolozsvári Vivarte Alapítványnak

A szerző honlapja: webzen.ro

További kapcsolódó adatok-dolgok Sütő Zsolt fotóblogján

Mert ez is csak utazás, hiába ismerős itt minden és mindenki. Érzem, hogy nem az enyém itt semmi. Itt sem. Hogy csak átutazóban vagyok-vagyunk ezen a tájon. Vendégek, az élet vendégei. A baj csak annyi, hogy rossz vendégek vagyunk a földön, turisták – és nem utazók.

A turizmus a terrorizmus egy legális formája. Az utazás azonban egy hullámhossz, egy mentálfrekvencia. Amerre az utazó megfordul, ott mindenki megpihen – egy pillanatra. A senki földjén, amelyet magában hordoz. És amikor továbbáll, mindaz, ami előtte volt, megerősödik. A turista nyomában viszont semmi más nem marad, csak éhes szellemek, akiket egyetlen dolog érdekel: a következő turistaszezon.

A Koránban találunk egy szöveget, amely Jézust idézi. A világ, az élet híd, bolond, aki házat épít rajta. Nemhogy nehézipart, autópályát, turizmust. Utazni annyi mint a senki földjén időzni. Látni a tejben a vajat, és fordítva. A csendben a zajt, és fordítva.

Nem az 1300-as Daciák hörgésére és nem az új autók rükvercpittyegésére ébredek – amiért nagyon szerencsésnek érzem magam. Hétkor szól a karórám, elhúzom a függönyöket, s nézem a tibeti kéket. Így ébredek.

Azt hiszem, a középosztály szúrta el a dolgot. A „nekem is kell subwoofer, nekem is kell tévé” jellegű szemlélet. Volt egy magas kultúra (többnyire vallási vagy politikai), és volt egy „alacsony”, a népművészet. Ez utóbbi tökegyszerű és tiszta, az előbbi meg fel a csillagos égig. Mindkettőt csak bizonyos emberek tudják űzni. A középosztály, a „langyi” pedig mindkettőt akarja, és többnyire fizet is érte, hogy lefotózza, de egyikhez sem ért, egyiket sem érti. S mindenekfelett a gyomrát szereti, a kényelmet, s abban a hiszemben él, hogy mindent elérhet. Lám, itt ülök Nyugat-Tibetben, és ugyanazt az autóriasztót hallgatom, ami otthon, Vásárhelyen az ablakom alól eszi az idegeimet. Nincs remény.

Örömében mantrázik. Sheyből hazafelé a buszon három öreg szerzetes ült egymás mellett, a leghátsó sorban. Nagyon fel voltak dobódva, dumcsiztak, s néha rázendítettek egy-egy mantrára. Egyik elkezdte, a másik folytatta, a harmadik befejezte – s jó nagyokat kacagtak hozzá.

Mégiscsak utazás, igazi: a dolgok, amelyek otthon pillanatok alatt kiborítanak, itt és most természetesek, és hagyom, hogy elmenjenek mellettem. Otthon hagytam a neurózisaimat. Fenséges táj, látni fogod a képeken. Sőt, amilyen csalás a fotográfi a, a képeken szinte még szebb lesz. Állandóan változik, ahogy a felhők vonulnak – “magas fennsíkon… találod a furcsa szerzetek… ahol a felhők is csak bámulják egymást… annak is a földi árnyékát…

Csend, a subwooferworld fölött többezer méterrel. Panoráma, kék. Igazi széles rálátás, a lélek még szélesebb világára. Nem ér fel ide sem a zaj, sem a játszma.

Hogy mi mindent magával tud hozni az ember egy-egy ilyen útra, az éjszaka derül ki, mikor az innen sok ezer mérföldre hagyott, rég nem látott, rég feledett arcok álmaiban megjelennek. A hegyekben időnként elédkerül egy lepke. Csupa kő, homok és szikla minden – s egyszercsak egy lepke körbetáncol. Fentről, a kolostorból nézve tényleg minden emberi játszma, igyekvés, ragaszkodás (a szamszára) kedvesen nevetségesnek tűnik. Jóindulattal kel az érzés, hogy az ember megpaskolja az embereket, mint a gyerekeket szokta. Itt még a csend is béta. Elvonulni jó lehet itt, egy időre, mondjuk bűhbuddhistaként a Ngöndrót végigcsinálni. Egyébként véleményemet továbbra is fenntartom: amit ezekben a kolostorokban találsz, az nem a buddhadharma, hanem a buddhista kultúra egyik formája, itt éppen a ladaki-tibeti változat. Buddhizmus, ha van, akkor van, amikor nincs.

Reggel ötkor a gong hangjára ébredek. Nem túl hangos, de igen erőteljes, mély, és ugyanakkor gyöngéd is. Hajnalban hibátlan csend van a kolostorban, csak a Tsarap folyó zúgását hallani a háttérben, a völgy aljáról. A gong pedig átrezgi magát a szobák falain, meg a sziklákon, s eljut mindenkihez. Hozzám is. Így ébredek.

Az éberség hagyománya. Csakis és csakis az éberség hagyománya érdekel. Minden egyéb csak rizsa. Kultúra. Nagyon furcsa, hogy két hátizsákban élek, mindennek megvan már a helye, mint egy lakás. Csigaház. Néha nagyon hiányzik az otthonom – igaz, otthon is. Ez az utazók legeslegnagyobb illúziója. A végső neurózis. Nincs otthon, mind úton vagyunk. Te is, én is, Csoma is.

A fotók hazudnak. A fotográfia a káprázat művészete – annyi hitelt adj neki, amennyit a káprázatnak adsz.

Read Full Post »

Hamvas Béla és Kemény Katalin sirja

Hamvas Béla és Kemény Katalin sírja

Marghescu Mária, az emléknap főszervezője

Marghescu Mária, az emléknap főszervezője

Horváth-Hegyi Olivér evangélikus lelkész

Horváth-Hegyi Olivér evangélikus lelkész

Marghescu Mária

Marghescu Mária

Jókai Anna

Jókai Anna

Jókai Anna

Jókai Anna

Dúl Antal

Dúl Antal

Megemlékezés a temetőben

Megemlékezés a temetőben

Megemlékezés a temetőben

Megemlékezés a temetőben

Megemlékezés a temetőben

Megemlékezés a temetőben

Megemlékezés a temetőben

Megemlékezés a temetőben

Megemlékezés a temetőben

Megemlékezés a temetőben

Megemlékezés a temetőben

Megemlékezés a temetőben

Hamvas Béla és Kemény Katalin sirja

Hamvas Béla és Kemény Katalin sírja

Nem tehetünk mást, mint a hívásnak engedünk, és tovább hívunk.” (Patmosz)

Hamvas Béla jelenvalósága címmel rendeztek ünnepi megemlékezést az író halálának negyvenedik évfordulója alkalmából, november 7-én Szentendrén. A városi köztemetőben, ahol közös sírban pihen Kemény Katalin író-költő-műfordítóval, felavatták a Farkas Ádám szobrászművész készítette új sírkövet, beszédek hangzottak, s a város ünnepelt. Óriási érdeklődés kísérte a délutáni változatos programokat is.

A teljes cikk az Irodalmi Jelen honlapján olvasható, ide kattintva

*

Kapcsolódó link: Hamvas sírjánál Horváth-Hegyi Olivér mondott áldást

Read Full Post »

Older Posts »