Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Hamvas Béla’ Category

Az Ars & Vita Alapítvány a Hamvas Collegium keretében több éves tevékenységet folytat az életmű ápolása és Hamvas Béla szellemiségének terjesztése érdekében.

Az Alapítvány ezúttal Hamvas olvasókör létrehozását kezdeményezi.

Célul tűztük ki, hogy Hamvas Béla életművét közvetlenül a szövegek alapján olvasóköri formában dolgozzuk fel. Egy alkalommal egy esszé közös elolvasására, megbeszélésére, értelmezésére kerül sor a konkrét helyzet és szövegösszefüggések alapján. A szövegeknek a hamvasi szándék szerinti autentikus értelmezéséhez a segítséget, az olvasókört vezető – dr. Danyi Zoltán és dr. Thiel Katalin – személye garantálja.

Dr. Danyi Zoltánról és munkásságáról figyelmükbe ajánljuk a http://danyi.on.neobee.net/ honlapon található anyagokat. Ezen kívül felhívjuk szíves figyelmüket Danyi Zoltánnak a 2008 év végén az Irodalmi Jelen Kiadónál publikált „Kivezetés a szövegből” című értekezésére, amelyben a szerző Hamvas Béla regényeit és ezek összefüggéseit elemzi. Megemlítjük, hogy Danyi Zoltán Dúl Antal segítőjeként, vele együttműködve az életmű feldolgozásában is részt vesz.

Dr. Thiel Katalin, az Eszterházy Károly Főiskola tanára, oktatásfejlesztési rektorhelyettes, aki PhD fokozatát (1999.): Hamvas Béla bölcselete Kierkegaard és Nietzsche tükrében című dolgozattal szerezte meg és kutatási témája a XIX. és XX. századi életfilozófiák és egziszentcia-filozófiák, valamint Hamvas Béla életműve. Az Ars & Vita Alapítvány és a Hamvas Collegium rendszeres előadója.

Az olvasókör keretében a tematikát megalapozó esszé forrásaként mindig a MEDIO Kiadó életműsorozatában elfoglalt helyet jelöljük. Javasoljuk az adott esszé közös megbeszélés előtti elolvasását/újraolvasását.

 

Az olvasókör az Ars & Vita Alapítvány 1056 Budapest, Váci utca 40. I/7. (23-as csengő.) alatt működik.

A részvétel díja alkalmanként 1000Ft/fő.

A Hamvas olvasókört ajánljuk mindazoknak, akik mélyebben érdeklődnek, vagy már elkötelezettek a Hamvas életmű iránt és gondolataikat a konkrét szövegek értelmezésén keresztül szívesen megosztanák, megvitatnák autentikus körben. Az olvasókör műfaja korlátozott részt vételre nyújt lehetőséget, működése a kölcsönös türelem és bizalom alapján álló kreatív együttműködést feltételez. Ez egyúttal szervezési, finanszírozási kérdéseket is felvet. Ezért azok jelentkezésére számítunk elsősorban, akik a fenti időpontok mindegyikén való részvételre vállalkoznak.

Jelentkezési határidő: 2009. február 24. a jelentkezés sorrendjében.

További felvilágosítás és jelentkezés:

Baka Györgyi –  gyorgyi_baka@hotmail.com
Szígyártó Gyöngyi szigyartogyongyi@t-email.hu

Read Full Post »

A gondolat csak akkor  érvényes, ha azt tettben beváltották,
a tett csak akkor, ha azt az értelem rendjében megalapozták”

Hamvas Béla Tisztelői és Olvasói!

Szeretettel meghívjuk Önöket, Hamvas Béla halálának  42. évfordulója alkalmából tartandó megemlékezésre, a Szentendrei Köztemetőbe (Sztaravodai utca), 2010. november 8-án, 14:00 órára.

Dúl Antal: Hamvas Béla aktualitása
Hamvas Bélát idézik a Szentendrei Református Gimnázium tanulói

Koszorúk helyett, tiszteletüket kérjük egy mécses vagy egy szál virág elhelyezésével fejezzék ki.
15:00 órától forralt bor, kávé, tea mellett találkozunk a Pest Megyei Könyvtár Szántó Piroska termében.

Szentendre, 2010. október 26-án

A szervezők:

Marghescuné Hunor Mária
Ars et Vita Alapítvány

Gergely Judit
Szentendrei Református Gimnázium

 

Read Full Post »

Karnevál

Hamvas Béla: Karnevál

A beavató regény fogalmát hiába keressük az irodalomtudomány kézikönyveiben. A terminus technicus életre hívója Hamvas Béla Karneválja. A szellemi beavatás a tudat színvonalának felemelését jelenti. A regény hét könyve e tudatátalakítás (beavatás) hét fokozata.

Az 1. könyv a küszöb. Ki lépheti át a küszöböt?  Aki fensőbbrendűsége mítoszával leszámolt, és tisztában van vele, hogy a „pácban valamennyien benne vagyunk”. Csak semmi pátosz, semmi tömjén, amikor kimondom: én – szól Hamvas. Ez az ember az, aki képes a küszöbön átlépni és az élet álarcosbáli örvénylésében saját maszkjait felismerni („minden maszk én vagyok”). Ennek a lénynek már elegendő türelme és egészséges humorérzéke van ahhoz, hogy az „imaginációs műtét” idején (hiszen a maszkok lefejtése igen fájdalmas) lélekjelenlétét ne veszítse el.

Az első olvasásra aligha áttekinthető, szövevényes történetsorozat hérakleitoszi kulcsmondata: „Keresni kezdtem önmagamat”. A segítség az angyal, mert az én-keresőknek mindig megjelenik a lélekvezető („az angyal mindenki életében legalább egyszer eljön…”,  olvassuk az első kötetben). Csak értünk van itt, mi pedig egyetlen szavát sem értjük.

A 2. könyv a metamorfózis. A szamszára ciklus száznyolcvan fokot fordul. A fekete és fehér egymással helyet cserél, mindenki új maszkot ölt, és „már senki sem a régi”. Közben a felület reális–irreális történeti fonala szivárványszínekben folytatódik, a küszöbön átlépő főhős, Misike is megszületik, de, hűen a második könyv alkímiai szabályaihoz, őt is élete színpadi nyitóképében, már a kórházi szülőszobában egy másik újszülöttel elcserélik. A zűrzavar reménytelenül és véglegesen kibogozhatatlannak tűnik, a világ éppen a feje tetején áll, és e ponton a kevésbé elszánt olvasó be kell hogy ismerje: nem bírja tovább.

A 3. könyv: az elmélyítés. Az alkímiai descensio (alászállás). Misike (most a megmentő maszkjában) megnősül, gyermekeket nemz, és miután végigjárja a háború és a családi purgatórium minden korhadó, imbolygó lépcsőfokát, a kis én halálának küszöbéhez érkezik: lárvái (a sorsszerepek) foszladozni kezdenek. A misztikusok e fokot a lélek kiszáradásának mondják.

A 4. könyv: kettészakítva és önmagammal szembeállítva. Ez a separatio és multiplicatio, az elkülönítés és megsokszorozás művelete. Metafizikai tudathasadás. Hamvas hőse, Bormester Mihály, karakterkomponenseiből ekkor két lényt gyúr: Mike-t és Michailt – a „fejlett élettechnika” kitűnő humorú zsonglőrét és a megtisztulásra sóvárgó, szenvedő moralistáét. A negyedik könyv a földi terek birtokbavételének könyve, míg az 5. könyv az időé. Miután a reductio és a fixatio – a visszavezetés és az egyesülés művelete megtörténik, Bormester a harmadik kötet válságkarmájához (a történet fő szólamához) ismét visszatér, és elköveti az elkövethető legsúlyosabb bűnt, embert öl. Kissé enyhébben fogalmazva: egy családi vita során megfojtja feleségét.

„Íme, a bűntől megpuhult ember!” – így szólítja meg őt lélekvezetője, Márkus mester, aki a reábízott tanítványt most már elég érettnek látja ahhoz, hogy inkarnációk évezredes láncolatán át őt a múltba visszavezesse. Ezt követően a színtéren újabb száz és száz szereplő váltogatja egymást, a nevek mágiája szinte kimeríthetetlen, de mindig mindenkivel ugyanaz történik, és minden mindenkivel most történik. A sorsszerepeikbe szédült és azok izgalmától lenyűgözött maszkok azonban nem óhajtják a felébredést.

Ezt követően pedig már csak a metafizikai dimenzió marad. E fejezetet Kemény Katalin a Karneválról írott monográfiájában úgy jellemzi: ez az anabaszisz és katabaszisz – a menny- és pokoljárás merész alkímiai kalandja, olyan táj, amelyre Dante óta az európai irodalom már nemigen merészkedett.

Ez a volatilisatio: a lélek égi és alvilági szárnyalásának könyve. Az propozíció kérdésére – ki vagyok – most már világosabb a válasz. A lélek természete a tűz. Mihály mester már tudja, hogy következő (nem az utolsó!) neve: „a tízezer bőrű tűzgyermek”.

A 6. könyv: a calcinatio és a coagulatio jegyében. Ez a kiégetés és a szilárd és végleges helyzet megteremtésének mozzanata. A visszaút a valóságba. De mi a valóság? A valóság 1945, és az ostrom. Bormester sorsdrámája itt, az óvóhelyen fejeződik be.

A 7. könyv: egy újabb létkörön a kezdet visszatér. Ez a sublimatio. Új lárvák és maszkok születnek, de színre lép egy ember, Vidal. Nevének jelentése: aki lát. Aki a maszkokat le tudja venni. A káosz káosz marad, és ő sem tudja a rendet helyreállítani, de a kilépés ösvényét már látja. Utolsó mondata a még nagyon is esendő ember fohásza: „Legalább a kapuig érjek, az ígéret földjére legalább egyetlen pillantást vethessek, egyetlenegyet.”

A Karnevál első változatát (akkor még Ördöngösök címmel, Schumann Karneváljának tételcímei szerint tagolva) Hamvas harmincegyéves fővel veti papírra, de művével nem elégedett. „Ezt a regényt ötvenéves koromban fogom megírni” mondogatja évekig. És valóban, 1948-ban, ötvenegy évesen, miután b-listázzák, kényszernyugdíjazzák és a publikálás lehetőségétől eltiltják, a helyzet kivételesen ideális arra, hogy „a lélek csodálatos változásainak sorskatalógus”-át összeállítsa. Szentendrén, bérelt szobákban ír, és három év múltán, 1951-ben művét befejezi. Amikor a gépeléssel is elkészül, regényét heverője ágyneműtartójában gondosan elrejti.

A regény utóélete a színes farsangi (önismereti) komédia méltó folytatása. Három évtizeddel később, 1985-ben Szigethy Gábor a kéziratköteget elviszi a Magvető Kiadóba. A főszerkesztő, Kardos György a nyolcvanas évek kulturális főhatalma, politikai múltja és tekintélye révén szinte az egyetlen, aki vállalni meri és tudja a mű megjelentetését. Kardos tisztában van vele, hogy a pártközpont ideológiai szűrőin e könyv vagy egyáltalán nem, vagy csak hosszú fejezetcsonkítások árán juthatna keresztül. Így a cenzor szerepét ő maga vállalja, és a kiadóból a kéziratot nem engedi ki. A 7. könyvből kihúzat egy lényeget alig érintő újságriportot, rövid, hipokrita tudósítást a női hóhérképző sztahanovista munkaversenyének sikereiről, és a Karneválnak zöld utat enged.

A tízezer példányban megjelenő könyv 1985-ben napok alatt elfogy, de úgy tűnik, hogy az életmű – Hamvas saját megítélése szerint is – főművét csak kevesen tudják olvasni. Sikerült gondoskodnia arról, hogy az első kötetek küszöbeit csak a legelszántabbak léphessék át. E sorok írójának saját tapasztalata: igen előnyös, ha valaki a könyvet mindjárt kétszer egymásután el tudja olvasni. Így először a sors alakzatainak hazárd, tragédiákkal és humorral egybeszőtt világát ismeri meg, másodszor azonban a történet szövetének felszíne alá rejtett, de mindent átható rend és értelem világát is. (Bormester megjegyzése a további lehetőségekről: egyáltalán nem olvasni, háromszor elolvasni, bele-bele lapozgatni. Ez utóbbihoz hozzáfűzi: „Irritációmaximum”.)

Beavató regény? Talán csak annyit jelent: látjuk, miként zuhan, száguld, forog velünk az ananké (a sorskényszer) örvénye – míg a tengely mozdulatlan.

A Karnevál keletkezési idejétől fél évszázad választ el bennünket. Éppen amennyit Hamvas Béla „kis örökkévalóság”-nak mond, mivel e kort még a szellemben igényes műalkotások többsége sem éli túl. A világ itt, Kelet-Európában most földcsuszamlásszerűen átalakult (hűen követve a második rész forgatókönyvi szabályait), a Karnevált azonban a konstellációk elmozdulása már nem érintheti. Mint minden remekmű, gyökereivel az időtlenbe mélyed, frissességét, ébresztő erejét a múló évek nem halványítják.

Dúl Antal írása / forrás: HamvasBéla.hu

A könyv megrendeléséhez elérhetőségeinket ide kattintva érheti el.

Editio M

Editio M Kiadó

Az Editio M Kiadó további kiadványai:

Hamvas Béla: A bor filozófiája

Hamvas Béla: A bor filozófiája – hangoskönyv, Rátóti Zoltán előadásában

Kemény Katalin: Sztélé Nagyanyámnak

Hugo M. Enomiya-Lassalle: Zen. Út a megvilágosodáshoz

Janwillem van de Wetering: Az üres tükör

Willigis Jäger: Hullámaiban a tenger

Hamvas Béla: Eksztázis (Mérték-füzet, Medio Kiadó)

Rudolf Kassner: A három birodalom (Mérték-füzet, Medio Kiadó)

Hamvas Béla: A száz könyv (Mérték-füzet, Medio Kiadó)

Read Full Post »

A bor filozófiája - hangoskönyv Rátóti Zoltán előadásában

Hamvas Béla: A bor filozófiája - hangoskönyv Rátóti Zoltán előadásában


Hamvas Béla: A bor filozófiája
2 CD-böl álló hangoskönyv
Rátóti Zoltán előadásában.
Editio M Kiadó Szentendre, 2007

A bor filozófiája az élet ünnepi perceinek, a derűnek, játéknak, önfeledt életörömnek apológiája. Ez a dionüszoszi mediterrán mámor világa, a méhes augusztusi délutánjainak félig éber, félig álmodó meditációja a diófa alatt, ez Orpheusz oldott, tiszta, csillogó derűje, ez az “idill” pillanata. Éppen, amire a tekintetünket egy pohár tüzes szekszárdi vagy zöldarany somlai felnyithatja.

Hamvas Béla 1945 nyarán, egy Balatonberényben töltött rövid vakáció alatt írja A bor filozófiáját. A frontvonalak, gyűjtőtáborok, óvóhelyek megpróbáltatásaiból még éppen csak napfényre vergődő, elgyötört és kiéhezett nép első rezdülése azonban, milyen különös, nem a romok miatt érzett kétségbeesés, sokkal inkább a megújuló életöröm. Ez az életöröm hatja át A bor filozófiáját is.

Hamvas azt írja, imakönyvet állít össze az ateisták számára. Mi az ateizmus? “Az absztrakt élet betegsége”. – Vallás ez is, mert vallása a legmegátalkodottabb szkeptikusnak és a materialistának is van. De rossz vallása. Hamvasnál azonban az ateizmus nemcsak hogy nem világnézeti-felekezeti kérdés, de még csak nem is elvont spekuláció arról, hogy az Isten hogyan és miképpen van, egylényegűségben-e a világgal, vagy magasan a teremtett lét fölött. Ez a kérdés éppúgy az ateistákra tartozik, mint az istentagadás, és ezekről se Jézus, se Buddha, se Lao-ce, se Hérakleitosz nem volt hajlandó beszélni. Mert ateista nemcsak a filozófiai reflexiókkal vagy anélkül élő materialista, és nemcsak a kartéziánus ész-idióta. Éppúgy lehet buzgó zsolozsmás, lehet ájtatos pietista, lehet napi áldozó. A kör széles. Nehéz lenne végigsorolni, hogy a világnézeti megszállottaktól a hipokrita “zugevőkig”, a hírnév, rang, hatalom, mammon őrültjeitől a megkövesedett szívű aszkétáig, a mániás higiénikustól a botránkozó prűdekig és az életmeggyötrőkig ki mindenki tartozik bele. A rossz vallás a “mámortalan létezés”. A jó vallás pedig (a “vita illuminativa”) magasabb józanságot jelent. A gyógyulás első lépése: Istent meglátni a kőben, fában, gyümölcsben, csillagban, szerelemben, ételben – borban. Amikor pedig az ember már csak a követ, fát, gyümölcsöt, csillagot, szerelmet, ételt és a bort látja, biztosan tudhatja, hogy a magasabb józanságra megérett.

Miről ismerhető fel a jó vallás. Arról, hogy mer közvetlenül élni, és az életörömtől nem fél. Rendíthetetlen tudása van róla, hogy az életöröm nem tilos. Nem tilos, hanem – ahogy az evangélium mondja – ráadás. Nem cél, segítség. Ez a világ itt a válság és szétválasztás ideje és helye, ahol mindenkinek színt kell vallania. De akiben az eredeti rend helyreállt, törvényekre, tiltásra, aszkézisre aligha van szüksége. Az Isten, mondja Hamvas Béla, a főtt sonkában is benne van, hiszen “megértettem, hogy Brahman legmagasabb alakja a táplálék.

E könyv a magyar borkincsnek nem átfogó leltára. Sem a botanikának, sem a gasztronómiának. Hamvas – ahogy más írásaiban is, mindig – kizárólag az emberi magatartás súlypontjaira, az alapokra koncentrál. A rendszerezés a tudós borászati szakkönyvek dolga. Az övé pedig, hogy az istentiszteletet előkészítse.

Editio M

Editio M

A hangoskönyv megrendeléséhez elérhetőségeinket ide kattintva érheti el.

Az Editio M Kiadó további kiadványai:

Hamvas Béla: A bor filozófiája

Hamvas Béla: Karnevál

Hamvas Béla: Fák (német, angol és olasz nyelven is)

Kemény Katalin: Sztélé Nagyanyámnak

Hugo M. Enomiya-Lassalle: Zen. Út a megvilágosodáshoz

Janwillem van de Wetering: Az üres tükör

Willigis Jäger: Hullámaiban a tenger

Hamvas Béla: Eksztázis (Mérték-füzet, Medio Kiadó)

Rudolf Kassner: A három birodalom (Mérték-füzet, Medio Kiadó)

Hamvas Béla: A száz könyv (Mérték-füzet, Medio Kiadó)

Read Full Post »

Kemény Katalin: Sztélé Nagyanyámnak

EDITIO M Kiadó, Szentendre, 2002
ISBN 963 85878 6 5

Sztélé Nagyanyámnak

Kemény Katalin: Sztélé Nagyanyámnak

A világ szakrális átélésének „gyermeki” képessége a ráció előretörésével – a felnőtté válással – többnyire elhalványul, de vannak szerencsés emberek, akik emlékeznek rá. Ezért (is) csodálatos olvasmány Kemény Katalin könyve, amely hűen ábrázolja a gyermekkor világát, amikor az ismert és ismeretlen még nem vált el élesen egymástól, mert még minden megismerhető. Valóságos és vakmerő felfedező útján a kislányt a képzelet is elkíséri, amely szerepjátszásra ösztönzi: nemcsak átélni kell, hanem el is játszani önmaga számára ezt a felfedező és egyben saját világot teremtő utat. Ez a szerepjátszás létfontosságú az ember érzelmi életének fejlődésében – a gyermekek még ösztönösen művelik ezt –, hiszen megtanít, de legalábbis emlékeztet arra, hogy nap mint nap, újra és újra megérezhetjük magunkban és másokban az élet misztériumát, és egyben figyelmeztet arra is, hogy vannak titkok, amelyeknek megfejtéséhez nem elég az ész, mert ott élnek a lelkünkben, az emlékezés mélyrétegeiben, s vonzatuk túlmutat az egyén életén – egy „világlélek” felé –, miközben sejteti, hogy annak valamennyien részesei vagyunk.

Kozma Mária

A könyv megrendeléséhez elérhetőségeinket ide kattintva érheti el.

Editio M

Editio M Kiadó

Az Editio M Kiadó további kiadványai:

Hamvas Béla: A bor filozófiája

Hamvas Béla: A bor filozófiája – hangoskönyv, Rátóti Zoltán előadásában

Hamvas Béla: Karnevál

Hamvas Béla: Fák (német, angol és olasz nyelven is)

Hugo M. Enomiya-Lassalle: Zen. Út a megvilágosodáshoz

Janwillem van de Wetering: Az üres tükör

Willigis Jäger: Hullámaiban a tenger

Hamvas Béla: Eksztázis (Mérték-füzet, Medio Kiadó)

Rudolf Kassner: A három birodalom (Mérték-füzet, Medio Kiadó)

Hamvas Béla: A száz könyv (Mérték-füzet, Medio Kiadó)

Read Full Post »

Hamvas Béla: Eksztázis

“A szétszórt nyugtalanság a nem valódi életet élő ember lényének természetes következménye. Az igaz ember akkor is igaz, ha poharába vizet tölt és megissza. Egy khasszid tanítvány a mesteréhez csak azért ment el, hogy megnézze, a cipőjét miképpen fűzi be. Többre nincs is szükség! Kinyilatkoztatás lehet abban is, ahogy valaki egy pohár vizet megiszik, abban is, ahogy a könyvet kinyitja, vagy szánt. Az igazságról való tudás személyes feltételét kell megszerezni. “

*

Rudolf Kassner: A három birodalom

…Kassner művében töretlen. Egyetlen és egyenes folyam. Amikor először megszólalt, már kész volt. Teológiája nem történetfilozófia. Ő maga fiziognómiának nevezi, és azt mondja, a dolgot nem akkor ismerem meg, ha elemzem, vagy ha történeti keletkezésében genetikusan nézem, hanem ha az arcában lévő értelmet megfejtem.

*

Hamvas Béla: A száz könyv

“A feladat száz könyvet megmenteni. Most mindegy, hogy az ostromlott városból, vagy az ostromlott világból. Olyan száz könyvet, amelyből, ha minden más könyv elveszne, az emberiség irodalmának vonalát nagyjában helyre lehetne állítani.”

*

A füzetek megrendeléséhez elérhetőségeinket ide kattintva érheti el.

Editio M

Editio M Kiadó

Az Editio M Kiadó további kiadványai:

Hamvas Béla: A bor filozófiája

Hamvas Béla: A bor filozófiája – hangoskönyv, Rátóti Zoltán előadásában

Hamvas Béla: Karnevál

Hamvas Béla: Fák (német, angol és olasz nyelven is)

Kemény Katalin: Sztélé Nagyanyámnak

Hugo M. Enomiya-Lassalle: Zen. Út a megvilágosodáshoz

Janwillem van de Wetering: Az üres tükör

Willigis Jäger: Hullámaiban a tenger

Read Full Post »

Fák

Hamvas Béla: Fák
EDITIO M Kiadó, Szentendre, 2000
ISBN 963 85878 2 2
Borító: merített papír, dombornyomás

A Fák magyar nyelvű kötetének megjelentetése Hamvas Béla születésnapjához és ebből az alkalomból egy emlékfa ültetéséhez fűződik, amelyre 2000. március 22-én került sor Balatonfüreden, a Tagore sétányon. A megemlékezés alkalmából Kemény Katalin, Hamvas Béla özvegye írt köszöntőt Üdvözlet a faültetőknek címmel, amely a kötet utószavaként a kiadásban is megjelent. Kemény Katalin kedves szavaiból a jelenlévők és a kötet későbbi olvasói ráérezhettek az író, esszéista és nem utolsó sorban ember Hamvas Béla természetszeretetére, de különösen a fák iránti rokonszenvére.

Kemény Katalin: Üdvözlet a faültetőknek (részlet)

Emlékoszlopok márványból, fémből nem egyebek, mint megdermedt hasonlatai az ősi fának, amely kivétel nélkül minden nép hagyományában összeköti a földet az éggel, a földi embert égi eredetével. A napjainkban már kisszámú hagyományőrző közösségek ma is fát ültetnek az újszülött e világra érkezésekor. Óvakodva a modern világban fenyegető profanizálástól alig merünk hivatkozni az evangéliumi valóság-szimbólumra, a végső tanulságra, amelyben a paradicsom megromlott életfája a megváltás fájává változott. Lehet-e a fánál méltóbb emléket emelni a géniuszoknak, akik életük áldozatával a föld és az ég találkozásán munkálkodtak?

Mindez eszembe juttatta Hamvas Béla fák iránti szeretetét. Ahogy képes volt séta közben valami elhagyatott telken elénk bukkant kártevő mardosta fácskát megtisztítani, majd fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérni. Úgy látogattuk azt a juharfát, akár egy betegségtől megszabadított lábadozó gyermeket.

Az ilyen szeretet másik neve azonosulás. Nem tudnám megmondani, a szeretet feltétele-e az azonosulás képességének, vagy azonosulás nélkül a szeretet sem lobban fel. Bizonyos, hogy a kettő nem választható el, egyik a másik mértéke.

Úgy éreztem, illő, hogy erre az alkalomra felelevenítsük a Fák című, a fák ihlette esszéjét.

A Fák német, angol és olasz nyelvű kiadása is megrendelhető.

A könyv megrendeléséhez elérhetőségeinket ide kattintva érheti el.

Áldás

Korcsula fölött, ha az ember túlmegy a temetőn, délkelet felé, nem nagy füves térségen áll a fügefa. Három vastag ága mindjárt a föld színén elválik háromfelé, azután fel- és visszahajlik. Augusztusban illatos, sötétibolya, zsíros, mézízű füge terem rajta. A füvet beárnyékolja, védelmébe veszi a teret s a lényt, aki a gyepre lép. Ez a nagy kotlóstyúk itt ül, szárnya alá bújhat mindenki, aki akar. Aki a fa közelébe jut, az anyai test közvetlen melegének terébe lép: védelemben áll, olyan védelemben, amit csak az tud megteremteni, aki az ember javát akarja.

Az ember önmagának is kívánhatja javát. S ez a kívánság, ha elég erős, teljesül. Igen, a kívánság szemben áll a szükséggel. A vágy szemben áll az anankéval. Többet akar. Ha csak szükség lenne, az egész élet a fizika, kémia, biológia törvényei szerint történne. De a vágy túlmegy rajta, többet akar, mint amennyit az ananké engedni hajlandó. A vágy a lehetetlent akarja. És tud olyan lenni, hogy a szükség törvényeit áttöri. A kívánság olyan nagy lehet, hogy az anankét feloldja, a szükséget a szenvedély tüzében megolvasztja, s akkor a törvény eltűnik, a kívánság teljesül.

De a vágynak, ha az ember önmagának akar, kimondhatatlan veszélye van. Ez a veszély, hogy a vágy teljesül, s akkor az ember eléri azt, amit akart. Eléri és meglátja, hogy mi volt az, amit kívánt és követelt és vágyott. Megkapja, és meg kell hogy ismerje. Úgy látszik, mintha ajándék lenne. És száz eset közül csaknem százban büntetés. Íme, megkaptad. Ez az, amit kívántál? Ez az. Itt van, használnod kell, élned kell vele és általa. S most derül csak ki, hogy a vágy hamis volt. Nem is ezt akartad. Fel kellene állítani azt a tilalmat: ne kívánj magadnak olyat, aminek teljesülése terhedre válik, mert vágyad teljesül, és amit akarsz, megkapod. Ezért nem jó, ha az ember önmagának kíván. Nem tudja és nem is tudhatja, hogy mi az, amire vágyódik. S amikor megkapja, csak bánkódik és kiábrándul. Az előbb még kívánta, most már nem kívánja, aztán megint visszakívánja.

Ezért jó, ha van valaki, aki az embernek maga helyett kíván: ha van pártfogója, barátja, apja, kedvese. Az ember saját életének áldását sohasem hordja önmagában. Ezért jó, ha van ilyen anyai lény, mint ez a fügefa, aki az ember javát kívánja. Ha védelme alatt állok, tudom, hogy fölösleges kívánnom magamnak bármit is: nincs szükség vágyakozni. Amit ő kíván, abban meg lehet nyugodni, s jobb, mintha én kívánnám. Jobban tudja, hogy mit akarok, mint én. „Ha a bolond az élet vizét nyújtja, kiöntheted, ha a bölcs mérget ad, idd meg nyugodtan”. Mert a bölcs tudja, hogy a méreg jó. Az ember itt a fügefa bölcsessége alatt él. Mi az, amit nyújt? Mi az a jókívánság, amit nekem kíván? Mi az, amit helyettem jobban tud, mint én magam? Nem érdemes gondolkozni rajta. Majd megkapom. Valószínű, hogy nem lesz semmi látható jele. Az ember a legnagyobb vágyak teljesülését nem is érzi. Csak azt érzi, hogy van mellette valaki, aki úgy odahúzódik az ember mellé. Érzi, hogy ő saját maga is fügefává lett: már nem magának kíván, hanem másnak; s a többiek odajönnek hozzám, alám bújnak, mert tudják, hogy helyettük jót kívánok. Leülnek az áldás sugárzásába, esznek az egyre édesedő gyümölcsből, elnyúlnak a gyepen, és a fölöttük zöldellő árnyékos ég alatt alszanak, mint egy embrió.

(Hamvas Béla: Fák)

Editio M

Editio M Kiadó

A könyv megrendeléséhez elérhetőségeinket ide kattintva érheti el.

Az Editio M Kiadó további kiadványai:

Hamvas Béla: A bor filozófiája

Hamvas Béla: A bor filozófiája – hangoskönyv, Rátóti Zoltán előadásában

Hamvas Béla: Karnevál (jelenleg nincs raktáron)

Kemény Katalin: Sztélé Nagyanyámnak

Hugo M. Enomiya-Lassalle: Zen. Út a megvilágosodáshoz

Janwillem van de Wetering: Az üres tükör

Willigis Jäger: Hullámaiban a tenger

Hamvas Béla: Eksztázis (Mérték-füzet, Medio Kiadó) (jelenleg nincs raktáron)

Rudolf Kassner: A három birodalom (Mérték-füzet, Medio Kiadó) (jelenleg nincs raktáron)

Hamvas Béla: A száz könyv (Mérték-füzet, Medio Kiadó) (jelenleg nincs raktáron)

Read Full Post »

Older Posts »