Zen

Minden pozitív energia amit kibocsátunk, egyidejűleg bennünket is erősít. Pozitív energiát küldhetünk szavakkal, mozdulatokkal (taglejtésekkel), kézrátevéssel, mantrákkal vagy imádsággal. Minden jókívánság, rítus és áldás egy gyógyító energia-áramlás aktiválását szolgálja.

Aki szeret, megváltoztatja a világot. Aki jóakaratú, egy segítő és gyógyító mezőt teremt. Ezek a mezők távolságokon is túl hatni tudnak a társadalom kollektív tudatára. Ebben rejlik számomra a spirituális utak jelentősége: pozitív energiát teremtenek és megváltoztatják a világot.

Willigis Jäger

Peter Terness: Bodhidharma ül a fal előtt

Théso 2014 julius 13-án a Budapest Zendóban.

 

  1. Mit csinálunk itt ma?

Mit csinálunk itt ma? Egy fehér fal előtt ülünk. Ez valami teljesen szokatlan dolog. Képzeljétek el, hogy valaki megkérdezi tőletek, hogy mit csináltál szombaton, és ti azt felelitek: „Egy fal előtt ültem.” Könnyen elképzelhető az illető megdöbbenése. Egy teljesen profitorientáltságú társadalomban élünk: mindennek, amit az ember csinál, eredményeznie kell valamit. De mi haszna van annak, hogy bámuljuk a fehér falat?

Éntudatunk perspektívájából ez a legostobább foglalatosság, amit csak elképzelhetünk. Kobu Chino mester San Franciskóból (Kodo Sawaki tanítványa és az Apple céget alapító, nemrég elhunyt Steve Jobs tanítója) egyszer elkésve érkezett a zazenre, bement a zendóba, körülnézett – a tanítványok már ültek és várták a mestert – magában halkan nevetve így szólt: „Micsoda ostoba fogla-latosság.” Majd megütötte a zazen kezdetét jelző gongot.

 

Mai előadásom témája, „ülni egy fal előtt”. Röviden beszélni fogok ennek a gyakorlatnak történelmi eredetéről, majd a zazen gyakorlását segítő belső tartásról.

 

 

  1. Bodidarma és a császár

 

Forgassuk vissza az események filmjét néhány évszázaddal, mégpedig Krisztus után 520-ig. Ebben az időben egy Bodhidharmának nevezett dél-indiai Brahmane, Buddha 28. utódja, fáradtságos útnak indult Indiából Dél-Kínába. Megérkezve Kínába, Wu császár, a budhizmus ismerője és támogatója, megtisztelően fogadta. A császár rögtön elmesélte hogyan építtetett kolostorokat, támogatta a szerzeteseket, terjesztette a szent írásokat és így tovább. Majd megkérdezte, milyen jutalmat várhat ezért elkövetkező életében. A vendég egy nagyon kemény feleletet adott: „Nincs érdem.” El lehet képzelni, hogy a császár megbántva érezte magát, és hogy ezt elrejtse, gyorsan egy buddhista témára váltott, és megkérdezte, mi a budhista tanítás lényege. Ez a beszélgetés az első számú, a kék szikláról szóló koanban olvasható. Idézem:

 

„Wu (Von Liang) császár megkérdezte: „Mi a szent igazság legmélyebb értelme?” Bodhidharma válasza: „Végtelenül távoli és üres, semmi sem szent.” Akkor a császár ezt kérdezte: „Ki vagy te – szemben velem?” Bodhidharma így felelt: „Nem tudom.”

 

A császárral folytatott beszélgetés után Bodhidharma átkelt a Yangtse folyón, tovább utazott Észak-Kínába, majd letelepedett a Shaolin kolostorban. (Shaolin azt jelenti, hogy „templom a fiatal erdőben”.) Ebből a templomból több harcművészet indult: a Shaolin kung-fu, a tai-chi, és a gigong. Bodhidharma ott meditált kilenc évig egy fal előtt.

Amikor Bodhidharma megérkezett Kínába, már volt buddhista meditáció az országban. Mi volt az az újítás, amit ez a szerzetes hozott magával? Nem sokat tudunk erről az emberről, története inkább legendák formájában maradt fenn. Van azonban egy írás, amelyet Bodhidharmanak tulajdonítanak. Rövid, csak 510 kínai írásjelből áll, címe: Lebontás a Dao kettős bejáratáról és a Mahajana négy tanítása. A tanítás olyan gyakorlatokat , szabályokat fogalmaz meg, amelyek egy spirituális tapasztalathoz, megtapasztaláshoz segítenek bennünket. Az első szabály így szól: „Úgy cselekedj, hogy megnyugtasd szellemed.” Az ő módszere a szellem megnyugtatására abból áll, hogy arccal a fal felé fordulva kell ülni. Ez a módszer annyira jellemző volt rá,  hogy később a „falat bámuló brámánnak” nevezték. Amit ma, 1500 évvel később, ezen a vasárnapon teszünk, ugyanaz: ülünk egy üres fal előtt. Ez az ülés, a zazen gyakorlat tehát a kezdetek óta jellemzője a zen útnak.

Nézzük meg pontosabban ezt a fal előtti ülést.

 

  1. Mit tanulhatunk a Bodhidharma és a császár közötti beszélgetésből?

 

Wu Von Liang császár kérdezte: „Mi a szent igazság legmélyebb értelme?

„Mit fedezett fel Buddha? Mi a tanításának lényege?” Ezt akarta a császár megtudni. Bodhidharma igy felelt: „Végtelen távoli és üres, semmi se szent.” Az, amit Buddha talált, se nem szent, se nem profán, nem jó, nem rossz, se nem nagy, se nem kicsi, se nem így, se nem másként… egyszerűen nem lehet szavakkal, vagyis fogalmakkal kifejezni.

Egy gyakorlat, amit a régi zen-mesterek tanítványaiknak feladtak, ez a kérdés volt: „Mi az?” – „Mi az a bizonyos valami, az utolsó princípium, aminek se formája, se neve sincsen?” Ez a témája néhány koannak.

 

Ha benneteket is megérint ez a kérdés, akkor ez a gyakorlatnak egy csodálatos útja, és egy napon meg fogjátok érteni Bodhidharma szavait. A feleletet természetesen nem könyvekben találjátok, hanem magatokban.

 

 A császár tovább kérdezett:

„Ki vagy te – itt velem szemben?”

Igen. Kik vagyunk valójában? Ki vagyok én? Kérdeztétek már ezt magatokról?

Mi értelme van egyáltalán annak, hogy 70-80 évet bolyongunk ezen az égitesten, a galaxisunk peremén és aztán örökre eltűnünk? Értelmünk természetesen tud feleletet adni erre a kérdésre.

Biológiai szempontból sejtek halmaza vagyunk, amelyek meghatározott törvények szerint kommunikálnak egymással. Gazdasági szempontból individumok vagyunk, akik meghatározott javakat termelünk, illetve fogyasztunk. Szociális szempontból munkavállalók, munkaadók, gazdagok, szegények, értelmiségiek, munkások és így tovább. Ezek a feleletek valahogy nem kielégítőek. Mindegyikük csak egy meghatározott szemszögből szemléli  az embert, a természettudományon, a gazdaságon, a szociológián keresztül.

Van egy mélyebb értelme emberi létünknek? Esetleg egy értelem, amely a logikus gondolkodás lehetőségein túllép? – Melyik a lényegi természetünk? Honnan jövünk és hova megyünk?

Amikor Bodhidharma a császár kérdésre úgy válaszol, hogy „nem tudom”, akkor ez nem a dualisztikus gondolkodás perspektívájából adott felelet. Ez egy olyan válasz, amelyet a szívünkből adunk, amit nem tudunk értelmünkkel megmagyarázni.

A „nem tudom”-nak a zenben más a jelentése, mint a hétköznapi beszédben.

 

Miért meséltem el nektek ezt a történetet?

 

Először is azért, hogy a fal előtt ülés történelmi gyökerére utaljak, és hogy megmutassam mennyire fontos ez a gyakorlat a zen-úton.

Másodszor, hogy rámutassak az élet egzisztenciális kérdéseire, amelyeket a császár is feltett Bodhidharmának. Mi az abszolút, alapvető princípiuma az univerzumnak, amelyet Buddha megtalált? Ki vagyok én? Mi az igazi identitásom? Feltettétek már magatoknak ezt a kérdést? Mi hozott benneteket a zen útra? Mi az, amit kerestek?

 

Van egy másik ok is, hogy miért mesélem el nektek ezt a történetet. – Ez ugyanis motiválhat benneteket a zen gyakorlatokban. – A történet tanulságai azonban negatív természetűek. Azt mondják, hogy mit ne tegyünk, mi az, ami nem vezet célhoz. – Nézzük meg alaposabban ezeket a tanulságokat.

 

A császár kolostorokat építetett, támogatta a szerzetesrendeket, annak reményében, hogy a paradicsomban fog újjászületni, vagyis meg fog világosodni. Természetesen, csodálatos karitatívnak lenni, az embereknek segíteni. De ezt nem szabad profitorientáltsággal tenni, önmagunk számára spirituális nyereséget keresni. A belső úton az önzetlen cselekvést gyakoroljuk, próbálunk az egocentrikus gondolkodástól eltávolodni, végül is tenni valamit, ami nekünk semmit sem ad. Amit a császár tett tulajdonképpen, rejtett önzés volt.

 

Egy napon egy tanítvány útmutatást kért a mestertől. Az öreg azt mondta neki: „Ott a kunyhóban találsz egy bambuszkosarat. Fogd és menj a kúthoz, hozz vizet!” A víz természetesen kifolyt a kosárból, a vállalkozás teljesen haszontalan volt. A tanítvány egyre jobban elcsüggedt és így kérdezte a mestert: „Nincs egy vödröd vagy locsolókannád?” Az öreg viszont csak biztatta a fiút a munka folytatására. Kétséggel tele, belső ellenállással ugyan, de engedelmeskedett a tanítvány, és nap mint nap folytatta a munkát. És lásd egy szép napon elkezdett a bambuszkosár kizöldülni. Rügyek fakadtak, egyre sűrűbb vesszők nőttek, mígnem annyira benőtték a kosarat, hogy végül tudott vele a fiú vizet meríteni. Zazent gyakorolni azt jelenti; bambuszkosárral, feneketlen vödörrel vizet meríteni.

 

Egy másik tanulság a történetből, hogy az élet alapvető problémáira a filozófia és a teológia tanulásával nem lehet feleletet találni. A kínai császár egészen biztos, hogy egy rendkívül magas műveltségű személy volt, de ennek ellenére még sem talált feleletet.

Ha valaki, mint Bodhidharma, megtalálta a feleletet, vagyis a szívében megtapasztalta, akkor sem lehet azt hétköznapi nyelven kifejezni. Bodhidharma azt mondja: „nem tudom”, ami azt jelenti, ezt nem tudom neked szavakkal elmagyarázni.

Egy tanítványnak szánt írásában megemlíti ugyan Bodhidharma a spirituális tapasztalat lehetőségét az értelmen keresztül, vagyis az írások tanulmányozása által. A leírt tanítások azonban csak útmutatók. Ezek, ahogy a zenben mondják – az ujj, amely a Holdra mutat, de nem maga a Hold. Ha éhes vagyok és egy szakácskönyvet olvasok, megtudhatom, hogyan készítsek el egy ételt, de nem fogja az éhségemet csillapítani. Magamnak kell ennem, ha jól akarok lakni.

 

További utalást találhatunk a zen gyakorlatunkhoz a Hekigan Roku koangyűjteményben: az első koanhoz írt versben Sétcho így fogalmaz:

 

          „A szent igazság – távoli és üres.

           Hogyan ismerhetitek meg valaha a világos pontot?

           A kérdésre: „Ki vagy Te – itt velem szemben?”

           Így felelt: „Nem tudom.”

          Ezután titkon átkelt a Yangtse folyón.

……………………………………..

Ha az egész nép utána szaladna,

Akkor sem lehetne visszatéríteni.”

 

A két utolsó sor látszólag Bodhidharma személyére vonatkozik, akit nem lehet

maradásra kényszeríteni. Viszont, ha pontosabban odafigyelünk, világosan láthatjuk, hogy a lényegi természetünkről és az univerzum ősalapjáról van szó.

Azt, hogy mi a lényege a spirituális útnak, nem lehet egyszerűen szavakban kifejezni.

 

 

A vers így folytatódik:

 

         „Hiába vágyódott utána a császár,

          Ezer és tízezer éven keresztül.

          Adjátok fel ezt a vágyakozást!

          Ismer határokat a Föld körül fúvó szél?”

 

Ez az alapvető VALAMI nem megfogható, nem is birtokolható, ahogy a szelet sem lehet megfogni vagy birtokolni.

 

Sétcho még hozzáfűzi, hogy ha meg akarjátok tapasztalni a Buddha-természetet: „Engedjétek el ezt a vágyakozást!”

 

 

  1. Az ember vágyakozása:

állandóan szaladunk, de hova?

 

Az ember ősidők óta vágyódik valamilyen ideálok után, amelyek elvezetik a Paradicsomba. Ez vágyakozás egy személy, egy hely, egy tárgy, egy lakás,

a biztonság, a szülőföld vagy egy új otthon után, és így tovább. Ezektől a céloktól várjuk, hogy az életből, a szürke hétköznapokból a paradicsomba röpítsenek bennünket.

 

Szent Ágoston így ír a Vallomásokban:

          „Itt, ahol lehetek, nem akarok lenni, ott, ahol lenni akarok, nem tudok lenni.”

 

Nem helytelen, ha vannak ideáljaink. Az sem helytelen, hogy bizonyos célok elérése ne adna valamilyen megelégedettséget – de nem adja a megígért örök Paradicsomot. A túlzott elvárások csalódást okoznak. Sok beteljesedett szerelmi álom vált szürke hétköznappá a mézeshetek elmúltával. A régóta vágyott új autó gyorsan magától értetődővé válik, egyszer csak unalmas lesz az utazás a luxushajón, az elért kinevezés nem elégít ki bennünket a végtelenségig, legkésőbb a díszvacsora tizenkettedik fogásával jóllakunk és így tovább. Mindezek a célok jogosak, és ideig óráig kielégítőek, de nem hozzák el a végső békét. Ez az egyik csalódás, amit gyorsan követ a másik: egy újabb vágyott tárgynak a hiánya. Amint elértük a célt, és nem találtunk újabbat, üresnek érezzük magunkat. Keressük a következő ideált. Ez lehet a múltban:  kívánunk magunknak valamit, amit elvesztettünk, ezt nevezzük nosztalgiának, vagy lehet a jövőben: futunk az új ideál után, ebben az esetben utópiáról beszélünk.

 

 

A Romantika vágyódásáról

A vágyakozás gyakran elhatalmasodik rajtunk és függőséggé változik át, innét ered a német „Sehn-Sucht”, azaz sóvárgás kifejezés. A romantika korán kezdett foglalkozni ezzel az emberi tulajdonsággal, és a saját programjává is tette, miközben a 18. század végének és a 19. század elejének a valóságát radikálisan elutasította. A romantikusok a polgári hétköznapokat szürkének, minden változatosságot nélkülözőnek találták, amelyeket a munka egyhangúsága ural. Ezzel a valósággal szemben, amely számukra unalmasnak bizonyult, a romantika egy mitikus világot ünnepel, és a középkorban a történetiség ideális korszakát látja. A romantika a sejtelmek és az intuíció hatalmában hitt, magasztalta a fantázia és az álmok birodalmát. Ezeket a világnézeteket a romantikusok a „költészet/líra” fogalmában foglalták össze. Az emberiség történelmének hajnalán, a mítikus korban és a középkorban ez határozta meg a világot, a modern kor azonban mindezt elnyomta, és már csak a népi irodalomban, a természetben, az élet néhány pillanatában (pl. szerelem) és bizonyos személyekben (mindenekelőtt asszonyokban, gyermekekben) fedezhető fel. A költészet/líra általános fogalmától (természetlíra) különböztetik meg a romantikusok a szűkebb értelemben vett lírát, a művészet líráját, ahová a költemény is tartozott. A költészetnek ugyanis szerintük a líra szétszórt világát kellene tudatosítani és felfedezni abban a reményben, hogy újra uralkodni tud majd. A költő eközben egy új, még rejtett vallás papjává válik.

Néhány versszak Clemens Brentano: A világ velem jól elbánt c. verséből:

 

A világ velem jól elbánt                        Hogy róttam én a sok utcát,

Hegy súlya nyomja vállam,                    Két hosszú évig jártam,

Az ég se föl, a mélybe ránt,                    Ha fúj is szél a sarkoknál,

Hogy vágytam rád, hogy vágytam,        Csak mindig terád vártam…

Te kedves, ámde céda lány!                   Te kedves, ámde céda lány!

 

Amint végre eggyé válik a szeretővel, így folytatja:

 

Lejtőn csak lefelé mentünk,                  Sebemre szorosan tapadt

           Sok számos órán véled,                         A kígyódnak a nyelve

           Mert erős volt kötelékünk,                     A mérgezett száj ezalatt

           Igy tettél tönkre végleg.                         Halált belém lehele.

           Te kedves, ámde céda lány!                  Te kedves, ámde céda lány!

 

Szalki Bernáth Attila fordítása

 

Ez a vers rávilágít, milyen sötétnek és szürkének látták a romantikusok a hétköznapokat: „A világ velem jól elbánt, Hegy súlya nyomja vállam, Az ég se föl, a mélybe ránt”, és hirtelen megjelenik a sóvárgás, az a vágyakozás, aminek beteljesülésétől teszi függővé a költő a boldogságát. De a sóvárgással teli élet hamar kínná válik, az ember üldözött lesz. Ahogy írják: „hogy róttam én a sok utcát… Ha fújt is szél a saroknál, csak mindíg terád vártam…” Végül a betegítő sóvárgás kielégül és elrepül az álom: „Mert erős volt a kötelékünk, így tettél tönkre végleg.”

 

Összehasonlítás képpen vizsgáljuk meg Setccho (Chin Xuuetou vagy Hsüeh-tpu), egy kínai Zenmester, a Hekiganroku koan-gyűjtemény szerzőjének versét:

 

         „Rizs a csészében, víz a vödörben,

          Északon a Nagymedve, délen a Dél-Keresztje-.

          Próbálni – nem próbálni.

          Abbahagyni – nem hagyni abba.

         Mindenki az ingtelen gazdag ember gyermeke.”

 

Mi lehet hétköznapibb, vagy a Romantika nyelvén szólva unalmasabb, mint rizs a csészében, vagy víz a vödörben? Itt is előkerül az ég csillagaival, az ég, amelyet Brentano olyan nyomasztónak talál. Aztán jön a „megpróbálni”, azaz keresni, az „abbahagyni – nem hagyni abba”, azaz a kétség. De bármit is jelentsen ez, mindig tudnunk kell, ahogy e vers szerzője mondja, hogy mindannyian a gazdag ember gyermekei vagyunk, Isten gyermekei, Budha gyermekei. A lét lényegét magunkban hordozzuk, ez manifeszátálódik minden tettünkben, az unalmas hétköznapjainkban: egy csésze rizsben, egy vödör vízben, vagy az ég csillagaiban. Itt találjuk meg őt. Ezzel a kijelentéssel a ZEN homlokegyenesen ellentétes álláspontra helyezkedik, mint a romantika.

 

  1. Zazen – a másik út

Nincs elérés, nincs megtartás, nem birtokolás

Az eddigi értelmezéseimből kiderül, hogy mi – a „mi” alatt az ént, az „egónkat” a „kis énünket” értem – folyamatosan valamit keres: lehet ez anyagi, vagy akár érzelmi dolog, mint megértés, biztonság, részvét, vagy szeretet. Ezek azok a dolgok, amiket az egónk örökre birtokolni szeretne. És ezzel a viszonyulással gyakoroljuk a zent.

Szeretnénk valamit elkapni, megtartani és örökre birtokolni. De pontosan ez az a kapu, amely elzárja utunkat egy mélyebb valóság felé.

 

A lét lényegét illetően a zen elénk állítja a célt, a célt ami itt van miközben keressük, ami akkor is jelen van ha nem látjuk, ha kétségbeesettek vagyunk, sőt akkor is, ha eljön halálunk órája. És mivel már itt van, nem tudjuk elérni, megragadni, birtokolni.

 

Olyan, mint amikor a szórakozott professzor megszállottan keresi a szemüvegét, ami ott van az orrán.  Fél, és azt kérdi, mihez kezdek a szemüvegem nélkül? Hogyan állok helyt nélküle a mindennapokban? Megőrjíti magát és agyára megy a környezetének.

Mialatt el sem veszített szemüvegét keresi, tévedés, csalódás áldozatává válik, mert soha nem fogja megtalálni a szemüveget. Hogy lehetne rajta segíteni? Csak azt mondhatjuk neki: „Maradj csendben egy pillanatra, érezz magadba, koncentrálj a saját testedre, erre a pillanatra”. Nem használ, ha megmonjuk neki: „Rajtad van a szemüveg, nem kell keresned!” Ez intellektuális tudás, értelemre ható tanítás. Magának kell rájönnie, meg kell tapasztalnia. Ez a megállás, ez a „magunkba érzés” a mi gyakorlatunk, az ülés a fal előtt. Amit fel kell ismernünk, az a Buddha természet, amely rajtunk keresztül manifesztálódik.

 

Csalódás a zazenben

 Ez az egyszerűgyakorlat hihetetlenül kiábrándító.

Az egónk annyira keresésre van hangolva, hogy egyszerűen kétségbeesik, ha nem kereshet, de leginkább akkor, ha nem talál semmit. Olyan, mint amikor a drogostól elveszik az anyagot.

 

Amikor elkeseredtek, hogy a zazen alatt semmi sem történik, hogy a sokéves gyakorlással semmit nem értetek el, ez a ti kis énetek kétségbeesése, és biztos jele annak, hogy rajta vagytok az Úton.

 

Járjatok az úton, legyetek bátrak!

              Egy nap megkérdezte a tanítvány a mestertől:

              Mester, tehetek valamit a megvilágosodásért?

             A mester azt felelte:

             Csak annyit, amit azért teszel, hogy felkeljen a nap.

             De mester, akkor mit használnak a spirituális gyakorlatok,

             amiket előírsz nekünk?

             Hogy el ne aludd a napfölkeltét.

                                                         y De Mello után megváltoztatva

 

Köszönöm a figyelmeteket!

Németből  magyarra fordították: Marghescu Mária és Subosits Tamás

 

 

 

Kedves meditáló Társak!

Kedves Útitársak!

 

Örömmel közöljük Veletek, hogy ezentúl minden munkanapon reggel is és este is lehetőségünk lesz a csoportos meditációra. A hétvégeken is lesznek rendezvények, de azokat konkrét esetben fogjuk közölni azokkal, akik már rendszeresen meditálnak.

Ez a bővítés azáltal jöhetett létre, hogy a zendónkba költözik a Budapesti Egy Csepp Szangha.

 

A két csoportnak immár húsz éves fennállásunk óta vannak közös zen-élményei, hiszen többen velünk közösen látogatták Harada Roshi magyarországi és külföldi szeshinjeit és vendégeskedtek a Páter Willigis Jäger által vezetett würzburgi Haus Sankt-Benedikt-ben.

 

Meggyőződésem, hogy a többéves gyakorlás által nyert gazdagító, erősítő zen-tapasztalatink lehetővé teszik a kölcsönös tiszteletre, megértésre, toleranciára, segíteni akarásra alapuló zen-út együtt járását.

 

Örülnék, ha minél többen élnétek a lehetőséggel, hogy gyakorivá, rendszeressé tehetitek gyakorlásotokat.

 

Szeretettel várjuk a régi és új társakat.

Marghescu Mária

Jóga (Máté Erikával)

– péntek 15.00-17.00 vagy 15.30-17.30 (változó, aktuális info itt: 06-30/634-57-38)

A zendó helyszíne:  Bp., V. kerület, Váci utca 40. I.emelet 7. sz. (23-as kapucsengő)   (Váci u.-Irányi u. saroktól 20 méter) Tehát itt

                                                                                                                                                                                                                                               

TO HI GAN ZENDO – Át a túlsó partra

  harada03

A zen a buddhizmus misztikus irányzata, több évszázados tapasztalatra támaszkodó spirituális iskola. Fő gyakorlata a zazen – szellemi összeszedettségben elmélyült csendes ülés. A zen út teljes egészében a megtapasztalás útja, ezért nem kötődik a vallási vagy filozófiai nézetekhez, így  a buddhizmushoz sem, a vallásos embereket azonban saját vallásuk mélyebb megértéséhez vezetheti. Számos hagyomány, így a kereszténység is ismeri és alkalmazza a csendben ülés technikáját, mint spirituális gyakorlatot.  A csendben önmagunkkal szembesülünk olyan mélységben, amely hétköznapi életben elképzelhetetlen. A zen út végső célja azonban nem az egyedül, elvonultan átélt megtapasztalás, vagy a mindennapoktól való elvonulás, hanem az, hogy a spirituális tapasztalatot átmentse a hétköznapokba, a munkánkba, a családba, a természethez és embertársainkhoz való viszonyunkba.

 

A TO HI GAN zendóban a zazen technikáját (ülés, légzés, a gyakorlás időtartama ) és a szertartási formákat Willigis Jäger ( Ko-Un Roshi), zen-mester tanításai alapján gyakoroljuk. Willigis Jäger, bencés szerzetes, zen mester, jelenleg Benediktushof spirituális központ lelki vezetője, Németországban. A zendót Marghescu Mária vezeti, aki immáron 30 éve tartozik  Willigis Jäger tanítványai közé. A TO HI GAN zendót mindenki látogathatja, aki részt vett nálunk egy előzetes bevezető beszélgetésen vagy gyakorlaton, és csoportunkkal rendszeresen szeretne zen meditációt gyakorolni. A zendo ajtaja olyanok számára is nyitva áll, akik más spirituális gyakorlatot választottak, de elképzelhetőnek tartják, hogy emellett együtt gyakoroljanak velünk. Időpontot bevezetőre a megadott telefonszámon vagy e-mailben lehet kérni.

A Zen meditáció időpontjai:

Szerda reggel 7:00-től 8:00-ig 2×25 perc, szerdán utána közös reggeli (fakultatív)

Kedd este 19:00 tól 20:30-ig, utána borozás (fakultatív)

Budapest, Váci utca 40. 1 emelet 7. ( 23-as csengő)

Telefon: 337-7353

Mobil: 06 70 318 3333

https://arsetvita.wordpress.com/zen/

_________________________________________________________________________________________

Ha az embernek nyugodt élete van Istenben,

az jó,

ha az ember fáradtságos életét türelemmel viseli,

az jobb,

de, ha az embernek nyugalma van a fáradtságos életben,

az a legjobb.

Eckhart Mester

Willigis Jäger atya
Willigis Jäger

Kedves Útitársak!

Az Új Év kezdetén Willigis Jäger bencés szerzetes és zen-mester néhány évvel ezelőtt írt körlevelét fordítottam le magyarra, hogy gondolatait Veletek megoszthassam. Ő a mesterem és az Ő megbízásából, illetve Vele közösen alapítottuk 1993-ban, Szentendrén zendónkat. Részben Őt Magát jobban megismeritek az olvasottak által, másrészt jobban megérthetitek, hogy miért recitálunk a meditációk előtt.                                                                                                                                                            M. M.

„Gyere, gyere, bárhol is vagy éppen!”

Jöjj ide, jöjj hát,
bárhol is vagy éppen!
Vándor, ájtatos
szerelmese a búcsúzásnak.
Nem játszik szerepet.
Karavánunk
Nem a kétségbeesés helye.
Jöjj hát, jöjj akkor is,
ha esküdet
ezerszer megszegted már,
jöjj ide ismét.

(Jelaladdin Rumi sírfelirata)

Kedves Barátaim!

Amikor Rumi sírfeliratát olvasom, mindig az útitársaim jutnak az eszembe. Hiszen itt mindenkit szívesen fogadunk – hívőket és nem hívőket, azokat, akik még hívők, és azokat is, akik már nem. A mi „karavánunk” mindenkit befogad. Rumi sírfelirata a mottónk. A Benediktushofban minden nap reggel 6.00–7:30-ig és este 19:30–21:00-ig  ülünk. Azokat is szeretettel üdvözöljük, akik ebben az időben otthon csatlakoznak hozzánk.

Néhány évvel ezelőtt, iskolánk, a Szambo Kiodán iskola zen tanítói Kínában, a híres zen mester, Joshu templomában találkoztak. A kolostort külföldi segítséggel építette újjá egy kortárs zen mester, aki túlélte a diktatúrát. Ebben a kolostorban 120, többségében fiatal szerzetes él. Folyamatosan csatlakoznak hozzájuk új szerzetesek is, akik szintén megtanulják a templomban gyakorolt szertartásokat.

Csodálattal figyeltem meg, hogy a szerzetesek reggel és este is mintegy másfél órán keresztül énekelnek, pontosabban mantrákat zengetnek, recitálnak gongok és dobok kíséretében, viszonylag gyors, processziószerű járással meg-megszakítva.

Minden vallás tud a hangok gyógyító erejéről. Hangok, amelyek a rózsafüzérhez hasonlóan, maguk az ősvalóság: ezeken a hangokon keresztül az Ismeretlen Nagy Ő szólal meg testünkben. A hang erre a Valóságra emlékeztet bennünket, és ha sikerül eggyé válnunk vele, akkor maga az Egy szólal meg bennünk. Minden hang ennek az Ősvalóságnak rezonanciája. Az univerzum minden részecskéjének egyedi frekvenciákból, egyedi rezgésekből álló megjelenés van. A világ nem más, mint hang, még ha nem is tudunk minden rezgést hanggá átalakítani. Ahogyan Pythagoras mondta: a szikla kővé vált zene. Éppen ezért sokkal inkább függünk a rezgésektől, mint gondolnánk.

Az orvostudomány egyre gyakrabban alkalmaz lazító, oldó hangokat, zenét a gyógyulás elősegítésére. A pszichoakusztikában gyakran használt kifejezés az „entrainment”, ami nagyjából annyit jelent, hogy együtt utazni a vonaton. Valahogy így lendül, így rezdül  egész szervezetünk hangokra, hangzatokra, és zenére.

Az Amerikai Egyesült Államokban klinikákon, iskolákban, fitness szalonokban alkalmazzák az entrainment módszerét. A tapasztalat szerint hatásosan alkalmazható a szívritmuszavarok, a krónikus fájdalmak esetében, de segít a félelem, a stressz legyőzésében is.

A hangok erejét már az ősi Kínában is ismerték. Már a 6. századtól napjainkig maradtak fenn orvosoktól és taoistáktól feljegyzések. Például „a 6 hang módszer”-ről”. Gyógyító, szent hangoknak nevezik őket. Tao Hong Jing-től, aki 456-536-ig élt, fennmaradtak jegyzetek, arról, hogyan lehet javítani az életfunkciókat, és hogyan lehet meghosszabbítani az életet a finom mozgásokkal alátámasztott 6 szent hang segítségével. Ezek halk gyakorlatok, hiszen a gyakorlatok intenzitása nem a hangerőből ered. Nem is a szép hangzás a fontos, inkább az, hogy érzékeljük a finom vibrációkat. A finom rezgések egészen mélyre hatnak. Egy hangban megszólalhat az „Egész”. A hangok által keltett vibráció egy tisztító folyamat. Hatással van az agy molekuláira, a gerinccsatornában lévő folyadékra. A hangzatás úgy hat a szervezetünkre, mint egy nagyon finom masszírozás, felgyorsítja agyunkban az anyagcserét. Ezen túl a hangzatás tudatkatalizátor is: egységesíti bensőnket.

Sok vallási tradícióban Isten nevének zengetését az Istenséghez vezető legközvetlenebb útnak tekintik. A Sama Veda ősi szanszkrit szövege az OM szótagot tekinti  a teremtés forrásának. „Bármilyen okos legyen is az értelem és tudjon mindent Istenről, mégis a hangok gyorsabban és közelebb visznek  Istenhez. A hangok csengése oly mély, oly megmagyarázhatatlan, túl minden ismereten, s ahhoz, hogy átéld őket nem tudásra, hanem kegyelemre van szükséged.” A szavak értelem szerinti magyarázata másodlagos. Arról van szó, hogy engedjük el, merítsük magunkat bele a hangba, a hangzatba. Angelus Silesius így mondja: Bátran Isten elé léphet az, aki tud Á-val és Ó-val imádkozni. Tulajdonképpen ez a célunk. A hangzatás mint imádság, lehetőséget teremt arra, hogy eggyé váljunk valódi lényünkkel.

Szeretettel várlak Benneteket a Benediktushofban.

Willigis

Kedves Barátnőm, kedves Barátom!

“…Engedd, hogy a megelégedettség lényed fontos részévé váljon! Ne hagyd magad belesodródni törtetésbe, csüggedésbe, elégedetlenségbe. Maradj nyugodt! Oltalmaz a belső béke. Védett vagy. Teremthetsz békét és megőrizheted önmagadban, ha figyelmes vagy, ha nem engeded, hogy kapzsiság, irigység, düh és ostobaság elcsábítsanak.”

Jochen Niemuth: Sei einfach glücklich


Alexander Poraj                    Willigis Jäger              Doris Zölls

A Benediktushof spirituális központ vezetői.

Teljes szívemből mondom néktek: mindig élet és halál a tét.
Minden elmúlik, még a pillanatnak sincs maradása
Maradjatok figyelmesek! Ne legyetek hanyagok és feledékenyek!

TO HI GAN ZENDO

Budapest

(To Hi Gan = Át a túlsó partra)

A zen a buddhizmus misztikus irányzata, több évszázados tapasztalatra támaszkodó spirituális iskola. Fő gyakorlata, a zazen – szellemi összeszedettségben elmélyült csendes ülés – igen egyszerű, így mindenki számára elsajátítható. A zen út teljes egészében a megtapasztalás útja, ezért nem kötődik vallási vagy filozófiai nézetekhez, így a buddhizmushoz sem, a vallásos embereket azonban saját vallásuk mélyebb megértéséhez vezetheti.

Számos hagyomány, így a kereszténység is ismeri és alkalmazza a csendben ülés technikáját mint spirituális gyakorlatot. A csendben önmagunkkal szembesülünk olyan mélységben, amely a hétköznapi életben elképzelhetetlen. A zen út végső célja azonban nem az egyedül, elvonultan átélt megtapasztalás, vagy a mindennapoktól való elvonulás. Az ősi spirituális utak tulajdonképpeni célja mindig is az volt, hogy a spirituális tapasztalatot átmentse a hétköznapokba, a munkánkba, a családba, a természethez és embertársainkhoz való viszonyunkba.

A TO HI GAN zendóban a zazen technikáját (ülés, légzés, a gyakorlás időtartama) és a szertartási formákat Willigis Jäger ( Ko-Un Roshi ), a Sanbo Kyodan iskola zen mesterének tanításai alapján gyakoroljuk.

Willigis Jäger, bencés szerzetes, zen mester, jelenleg a Benediktushof spirituális központ lelki vezetője Németországban. A zendót Marghescu Mária vezeti, aki immáron 20 éve tartozik Willigis Jäger tanítványai közé.

A TO HI GAN zendót mindenki látogathatja, aki részt vett nálunk egy előzetes bevezető beszélgetésen vagy gyakorlaton, és csoportunkkal rendszeresen szeretne zen meditációt gyakorolni. A zendo ajtaja olyanok számára is nyitva áll, akik más spirituális gyakorlatot választottak, de elképzelhetőnek tartják, hogy emellett együtt gyakoroljanak velünk.

Időpontot bevezetőre a megadott telefonszámon vagy e-mailen lehet kérni.

Célunk, hogy olyan helyet hozzunk létre, ahol idővel naponta lehet majd zazent gyakorolni.

A Zen meditáció időpontjai:

Budapesten szerda reggel 7:00-től 8:00-ig 2×25 perc (utána közös reggeli),
kedd esténként 19.00-tól 20.30-ig.

Budapest, Váci utca 40. I/7. (23-as kapucsengő)

Telefon: 06-1-337-7353, 06-30-20-20-842

Szentendrén csütörtök este 19:00-tól 20:00-ig zazen.

Utána közös vacsora és beszélgetés.
Előzetes bejelentkezés szükséges.

Szentendre, Kucsera Ferenc u. 1.

Telefon/fax: 06-26-315-722, 06-30-20-20-842

Hozzájárulás

A TO HI GAN Zendo költségeinek fedezéséhez (rezsi, virág, gyertya, ülőpárnák, sámlik, takarítás, tea stb.) a gyakorlók támogatását kérjük. Örömmel fogadjuk mindazok jelentkezését is, akik a szervezésben, előkészületekben részt tudnak vállalni. Anyagi okok miatt azonban senki se maradjon távol!

Zen bevezető

Minden érdeklődőnek, aki közös gyakorlásainkon részt szeretne venni, rendszeresen – két-három havonta – tartunk bevezető kurzust, amelyben megmutatjuk az ülés és légzéstechnikát, a tradicionális szertartási szokásokat, és válaszolunk a gyakorlás során felmerülő kérdésekre. A bevezető kurzusra előzetesen szükséges jelentkezni lehetőleg e-mail cím, telefonszám megadásával, vagy egy felbélyegzett válaszborítékkal „zen” jeligével.

A zen rendszeres, kitartó gyakorlást jelent, nem egy mestertől való függést. A zen tanító vagy mester csupán támogatást és gyakorlati tanácsokat adhat, az utat azonban mindenki maga járja.

Zazenkai

A zazenkai a gyakorlás elmélyítését szolgáló egy napos, esetleg egy hétvégén át tartó zen-gyakorlat. Rendszerint a csoportos ülésekhez egy rövid tanítás (tésó) kapcsolódik, valamint lehetőség nyílik a tanítóval folytatott személyes beszélgetésre is (dokszan).

A zazenkai alkalmakkor lehetőség nyílik a zennel korábban nem foglalkozók számára a zen meditációba bevezetést kapni, de ezt előzetesen jelezniük kell. A gyakorlás kiegészül közös munkával (szamu), amely általában az étkezés előkészítését és a zendo rendben tartását foglalja magában.

Zazenkait általában havonta egyszer tatunk, melynek helyét és idejét előzetesen honlapunkon közzé tesszük.

Szessin (csak azok részére, akik már régebben gyakorolnak):

A zen tradícióban a szessin hosszabb, 4-5 napos, egy hetes közös gyakorlás, ahol a közösség egy zen mester irányításával gyakorolhat. A gyakorlás elsősorban csendes ülésekből (zazen) áll, naponta általában 8 órán keresztül. A zen mester naponta útmutatást ad a gyakorlóknak (tésó), valamint igény szerint egyéni beszélgetésre is van lehetőség (dokszan). Mind a keleti, mind a nyugati kolostori hagyománynak megfelelően közös munka is részét képezi a gyakorlásnak, melynek spirituális célja az, hogy a gyakorlásunkat a hétköznapokba tudjuk illeszteni. A szessin célja a gyakorlás és a tapasztalatok elmélyítése, ezért mindazoknak, akik részt kívánnak venni, előzetesen zen bevezetéssel kell rendelkezniük, és legalább egy zazenkain részt kell venniük.

A SANBO KYODAN iskola:

A két legnagyobb, ma is működő japán zen iskola, a rindzai és a szoto a 12. század végén és a 13. század elején honosodott meg Japánban. A lényeges különbség a két iskola között abban áll, hogy míg a szoto a “sikantanza” (nyugodt, csendes ülés, lélegzés figyelése) gyakorlását hangsúlyozza, a rindzai a koangyakorlást emeli ki. (A koan logikus gondolkodással nem megoldható rejtvény, amellyel a mester a tanítványt a megvilágosodáshoz vezetheti.)

A Sanbo Kyodan iskola aránylag fiatal zen irányzat Japánban, amely a szoto és a rindzai elemeit egyesíti magában. Súlypontja egyre inkább áthelyeződik Európába, ahol a felhatalmazott tanítók és tanítványok száma egyre növekszik. Ehhez az iskolához tartozott Pater Enomiya-Lassalle (1898-1990), egy német jezsuita szerzetes, valamint ide tartozik Pater Willigis Jäger is.

Az iskola szellemi irányvonala Yamada Kouan Roshi (1907-1989) vezetése alatt bontakozott ki. Kamakurai házában (Szan Un Zendo = a három felhő háza) rövid idő alatt kialakult egy aktív zen centrum, ahol japánok és nem japánok rendszeresen gyakorolhattak. Különböző eredetű, érdeklődésű és vallású emberek kovácsolódtak szellemi közösségé, amelyből azóta több mint 25 zen tanító és zen mester került ki, akik a világ különböző részein munkálkodnak.

Yamada Roshi volt az, aki a zen gyakorlását a kolostori élettől függetlenítette és laikusok számára is lehetővé tette. Feloldotta a zen spiritualitás valláshoz való kötöttségét, amennyiben kihangsúlyozta:

„A megvilágosodás nem buddhista, hanem általános emberi élmény, ami egy buddhistát, egy keresztényt, egy hindut, egy moszlimot egyaránt érinthet.”

Yamada Roshi úgy látta, hogy a zen nyugaton egyre jobban el fog terjedni, de csak akkor, ha a nyugati kultúra sajátságait elismeri, nem vetélkedik a nyugati vallásokkal, hanem a zen vallásokon túli értékeit hangsúlyozza. Kiemelte a zen szellemének a hétköznapok szociális feladatai közötti megvalósításának fontosságát.

A zen meditáció rendszeres gyakorlása általi elmélyülés problémáink és gondolataink elengedésére tanít bennünket, és segít abban, hogy túllépjünk saját individuális életünk körén, megnyíljunk embertársaink felé, nagyobb empátiával közelítsünk a körülöttünk lévő világhoz.

A zen azonban nemcsak kifelé nyit utat, hanem befelé is. A problémák elengedése nem azok elfojtásával egyenlő, sokkal inkább azok bizonyos távolságból való szemléletével. Problémáink, bennünket bűvkörükben tartó gondolataink adott távolságból való megfigyelése sokszor egyszerűbbé teszi számunkra azok meg- vagy feloldását. Így tartozhat a zen alap gondolatai közé a megfontoltság és a derű. Az életritmus felgyorsulása ellenére elmélyülni tudó ember megfontoltabbá, érzékenyebbé válik, jobban észreveszi a mindennapok apró szépségeit, és derűsebb lesz. Felismeri, hogy a zaklatottság és a rohanás elkerülhető, kényszerítő erejük megkérdőjelezhető.

A zennek ezt a buddhizmushoz nem szigorúan kötődő irányzatát három, az EDITIO M Kiadó gondozásában megjelent könyv mutatja be:

Hugo M. Enomiya-Lassalle: Zen. Út a megvilágosodáshoz

Janwillem van de Wetering: Az üres tükör

Willigis Jäger: Hullámaiban a tenger

Kapcsolódó olvasmány: A négy fogadalom – Marghescu Mária írása

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s